„Történt egyszer, hogy Mátyás király a Bakonyban, Nagyvázsony környékén vadászott. Nagy meleg volt; a király beüzent 
a barátok klastromába, hogy erősen megszomjazott. Mindjárt futottak a barátok, és aranykupában finom somlai bort 
hoztak a királynak. De Mátyás király hozzá sem nyúlt, hanem azt mondta: – Ilyen melegben nem iszom bort. Meghallotta 
ezt a malomajtóból Kinizsi Pál, az erős molnárlegény, aki éppen malomkövet faragott. Beugrott hát a korsóért, és 
futott vele a királyhoz.

Amikor odaért, azt mondták a barátok: – Ejnye, fickó, hát a tálca hol maradt?

Visszafut Kinizsi, felkapja a malomkövet, és azon nyújtja a korsót. Mátyás királynak megtetszett ez a derék legény.
Ott nyomban neki ajándékozta Nagyvázsonyt. Szót váltott vele, bevette seregébe, aztán harcba küldte a török ellen.” 

Ez a bizonyos malomkő volt a főszereplője a 2022/23. tanév Mátyás-napjának. Hunyadi Mátyás király őfelsége ugyanis nem tudott személyesen ellátogatni az iskolába, ahogy erre a korábbi években már volt példa. Ezért leghíresebb vitézét, Kinizsi Pált (Poór Dániel tanár úr) küldte maga helyett, hogy daliákat toborozzon a fekete seregbe, akikből idővel majd vitézeket faragnak.

A toborzás szellemi és fizikai erőpróbából állt. Kinizsi nagyúr először kérdésekkel ellenőrizte, mennyit tud egy mai deák Mátyás király soproni kötődéseiről. Például arról, melyik Fő téri épületben lakott őfelsége, amikor 1482 decemberétől 1483 februárjáig a Haberleiter családnál vendégeskedett.

Ezt követően a várúr előkapott egy malomkövet, amit a vállalkozó szellemű deákok kitarthattak nyújtott karral erejük bizonyítékaként, akár hajdan Kinizsi nagyúr tette. A jó válaszokat és a malomkőpróbát Mátyás-arannyal jutalmazta.

Kinizsi Pált három hadapród kísérte, kiknek jelenléte bizonyítékul szolgált arra, hogy a vitézség bizony tanulható. Hiszen Rozgonyi Pétert (Kovács Dominik 12. Kke), Báthori Miklóst (Csóka Bence 12. Kke) és Pálóczy Demetert (Pap Gergő 12. Kke) is azért küldte családja Kinizsi nagyúr mellé, hogy nála kitanulhassák a kardforgatás, a bajvívás, a lovaglás minden csínját-bínját, és hogy ezáltal a haza hűséges védelmezőivé válhassanak.
Mátyás király ugyan nem volt jelen fizikai valójában, de minden meglátogatott osztály megemlékezett róla háromszoros „Éljen a király!” felkiáltással.