Iskolánk története szorosan kapcsolódik Sopron város iparoktatásához, hiszen az elmúlt évtizedig az egyetlen ipari szakoktatást végző intézmény volt városunkban.
Az 1872. évi Oktatási törvény alapján 1874-ben indult a soproni ipariskola (a reáliskola, a mai Széchenyi István Gimnázium épületében) 60 fős létszámmal. Ez az iskola, illetve az 1884. évi törvény alapján kötelezően létrehozandó tanonciskola tekinthető mai iskolánk elődjének. Ekkor az oktatás állami tanterv alapján heti 7 órában folyt, és kimondta a törvény a tankötelezettséget is. Az iskola városi kezelésbe került, az oktatást óraadó tanárok végezték. 1908-ban az iskola önálló épületbe költözött (Fövényverem u. 21.). Növekedett a tanulólétszám, az iskolához csatolták a Siketnéma Tanoncképzőt és a Polgári Leányiskolát. Ekkor alkalmaztak először főhivatású pedagógusokat, a tanítás a délutáni és esti órákban, valamint vasárnaponként folyt. Az I. világháború után a régi épületben folytatódott az oktatás. Az 1922. évi törvény kimondta, hogy a tanonciskolát önálló épületben kell elhelyezni, előírta a szakirányú oktatás bevezetését, meghatározta a tanév időtartamát (10 hónap), a tanítás idejét (heti 9 óra) és hogy csak hétköznapokon folyhat az oktatás.
A II. világháború alatt kisebb kihagyásokkal különböző helyszíneken folyt tovább az oktatás, 1947-től ismét a Fövényverem u. 21. szám alá költözött vissza az iskola; a tanulólétszám ekkor már eléri az 500 főt. 1948-ban az iskolát államosították. Az 1949. évi törvény megteremtette a nagyüzemi szakmunkásképzés alapjait, szabályozta a tanulófelvétel feltételeit, amely szerint a szakmunkásiskola a 14. életév betöltése, a 8 általános iskola elvégzése, illetve pályaalkalmassági vizsgálat után kezdhető meg. A nagyüzemi szakmunkásoktatásnak megfelelően az irányítást 1950-57 között a Munkaerőtartalékok Hivatala (MTH), 1957-73 között a Munkaügyi Minisztérium látta el. 1952-ben az iskola átköltözött mai épületébe (Halász u. 9.), 1955-ben felveszi Pesti Barnabás nevét. 1966-ben az iskolaépület felújítására és bővítésére kerül sor, majd 1975-ben további tantermekkel, tornateremmel gazdagodott. Ekkor az iskolához csatolták az addig vállalati keretben működő ruha- és szövőipari tanulóképzést. 1973-tól az iskola irányítása a megyei tanácshoz került, majd 1989-től a város kapja meg az iskolafenntartói jogot. 1974-ben esti, majd 1977-től nappali tagozaton indult meg a szakközépiskolai oktatás távközléstechnikai műszerész szakon, ez tovább bővült 1983-ban gépjárműtechnikai szerelő osztály indításával. 1981-ben készült el a Ferenczy János utcában az iskola vas- és fémipari tanműhelye. 1983-tól az iskolához csatolták a hallássérültek faipari szakképző iskoláját. A tanulólétszám folyamatosan emelkedett, elérte az 1200 főt, az oktatás két műszakban és négy helyszínen (Halász u.; Paprét; Uszoda u; Kossuth L. u.) zajlott. Több évtizedes adósság teljesült, amikor a város új szakképző iskolával gyarapodott: a vas- és villamosipari képzés egy új önálló iskola épületbe költözhetett. Iskolánkban a fa-, ruha, építő- és szolgáltatóipari képzés maradt. 1988-ban ruhaipari, 1992-ben faipari szakközépiskolai oktatás indult, mindkét szakon a tanulók V. évfolyamon technikus minősítést is szerezhettek. A szakközépiskolai oktatás bővülése, illetve a vállalati tanműhelyek megszűnése miatt iskolai tanműhelyi gyakorlati oktatás feltételeinek megteremtése vált szükségessé. 1992-től az építőipari gyakorlati oktatáshoz a Kossuth Lajos utcában kaptunk műhelytermeket.
1994. szeptember 1-től iskolánk Handler Nándor soproni építész nevét viseli, aki a Halász utcai épületünk terveit is készítette. 1996 őszén az iskola új, 120 férőhelyes központi tanműhellyel gazdagodott; ebben a fa-, ruha-, és építőipari szakmák gyakorlati oktatása folyik korszerű körülmények között. 1997-ben vizsgáztak az utolsó távközléstechnikai osztály tanulói iskolánkban. A korszerűsödő távközlési technika túllépte a középfokú oktatás kereteit, de iskolánk történetében fontos 20 év volt az első szakközépiskolás szakma tanítása. 1997 végén megkezdődik a Halász utcai épület újabb, 10 tantermes bővítése, amely a több évtizedes méltatlan állapot után, a soproni szakképzés legpatinásabb iskolájának oktató-nevelő munkájához méltó körülményeket biztosít.
